Nem is gondolnánk, hogy milyen veszélyes lehet egy albérletbe beköltözni. Éhes szemek követik minden mozdulatunkat. Vigyáznak, nehogy valami meggondolatlanságot csináljunk. Például, hogy elhagyjuk a házat.
Egy nagy katasztrófa után járunk 15 évvel. Sötét, kísérteties a világ. Senki sem bízik meg a másikban. Az élelem kevés, főleg a friss hús. A fizetőeszközt kukoricában számolják. Mégis van egy kis közösség, ahol mindenki jól megvan a másikkal, de leginkább a hentessel (Jean-Claude Dreyfus), aki, amikor csak teheti, végzi a dolgát mindenki nagy örömére. Üresedés van a házban, kiadó egy lakás. Louison (Dominique Pinon) újsághirdetés útján jut el a kis közösséghez, hogy azt a bizonyos üres szobát elfoglalja. Első pillantásra nem nyeri el a ház urának rokonszenvét, de hát nehéz idők járnak, és a végén befogadja egy kis házimunka fejében. Mindenki örül az új látogatónak, különösen a nem kis mértékben rövidlátó Julie (Marie-Laure Dougnac), aki történetesen a hentes egyetlen szemefénye. Telnek a napok. A ház lakói kezdenek idegesek lenni. Régen ettek. Kár lenne ennél többet elárulni.
A film a nagyszerű alkotópáros, Marc Caro és Jean-Pierre Jeunet alkotása. A képi megvalósításról Darius Khondji gondoskodik, aki a két rendező hűséges segítőtársa és számtalan nagy film (Hetedik, Elveszett gyerekek városa, Alien - Feltámad a halál, stb.) operatőre volt és reméljük lesz is. A történet bizarr, de nem csak erős idegzetűeknek ajánlott. Az viszont fontos, hogy szeressék a fanyar humort, mert anélkül nem egykönnyen emészthető.
