Gyakran megesik, hogy egy közönségsikert arató filmnek a folytatását is ígéretesnek tartják. Bacsó Rákosi-korszak szatírája, A tanú remek nyelvi humora, a figurák hitelessége és a dramaturgia révén nyerte el a nézők kitüntető figyelmét. A rendszerváltás előtti idők hangulatát idéző nosztalgikus alkotás karakterei fogalommá váltak. A filmet pedig hosszú időre betiltották.
A 90-es években feltűnő, kapitalizálódó rendszer kiskirályai azonban a múltéhoz hasonló érdekjátszóteret teremtettek, melynek szenvedő alanyai újra az olyan kisemberek lettek, mint Pelikán József.
A nyugállományba vonult gátőr - hányattatott élete után - egy kis szigeten, Oroszváron éli boldogan, háborítatlan nyugalomban életét: nyulakat tenyészt, pecázik, zenélget a kocsmában, mígnem újra megérkezik érte a fekete autó. Pelikán rosszat sejt.
Egy masszázsszalon ledér bacchánsnői közé csöppen. Persze, bár a szolgáltatásért nem kell fizetni, egyszer majd kérnek tőle cserébe egy aprócska szívességet.
A szalon tulajdonosa Szipák Béla, aki a kaszinó-, libamáj- és a koporsó-biznisz után pont Pelikán szigetén képzeli el Las Vegas és Atlantic City rivális szórakoztató központját. Ehhez az elképzeléshez kell egy megbízható, a dolgok összefüggéseiről semmit sem tudó, ide-oda rángatható, politikailag feddhetetlen balek - vagyis egy polgármester -, ez pedig nem más, mint Pelikán, aki hirtelen a Szipák Tanácsadó Vállalat elnöki székében találja magát egy japán üzletember társaságában, és ettől kezdve a mókuskerékből nincs kiszállás...
Sajnos ez a történet már egyáltalán nem üt úgy, mint az eredeti.
Süti
