"Válaszd az életet, a munkát, a karriert, a családot, a kurva nagy tévét, a mosógépet, az autókat, a CD-lemezjátszókat és az elektromos konzervnyitókat. Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati biztosítást."
A film így foglalja össze mindazt, amit minden, az életbe belefáradt angol alternatív fiatal választani szeretne a kilencvenes években, de mégsem teheti, mert a barátait nem tudja megválasztani. A barátok, az életforma, a csaj, a futballcsapat, a sör, a drog az ember nyakán marad, ha nem vigyáz. Persze mindezt sokkal szebben, sőt nyelvet és kultuszt teremtve fogalmazta meg Irvine Welsh skót író, azonos című regényében, amely a film forgatókönyvének alapjául szolgált. Renton, a főhős - és egyben korunk hőse - szájából pedig még szebben hangzik az egész: "Azt választottam, hogy nem az életet választom, inkább valami mást. Mi az oka? Semmi. Nem kell semmivel indokolni, ha heroinozol."
Csakhogy a herointól legalább olyan nehéz megszabadulni, mint az idióta gyerekkori barátoktól. Nagyjából lehetetlen. A film főhősei mégis próbálkoznak, mert észreveszik, hogy kikopnak alóluk a kilencvenes évek, és a drogok kulturális paradigmái is megváltoznak. Kinek sikerül, kinek nem. Addig is jót mulathatunk és szörnyülködhetünk az elvonási tüneteken, Skócia leggyalázatosabb mellékhelységén, egy csecsemőhullán, dílereken, és közben végighallgathatjuk az elmúlt húsz év zenei trendjeiből a legjobbakat. Már-már himnuszként tűnnek fel ezek a kompozíciók, és ahogy halljuk őket, feláll a szőr a hátunkon.
Van történet is - öt fiatalember, vesztesek, neurotikusok, junkik boldogulása egymással a nagy skót fennsíkon - de az itt kevésbé lényeges. Egyedül Rentonnak van esélye a menekülésre, ha akar egyáltalán menekülni.
