Dario Argento, az olasz giallo mestere első amerikai pénzen készült filmje a Trauma, mely a keményvonalas Argento-rajongók szerint a mester egyik leggyengébb műve. Eme plénumon kijelentem, hogy a rendező összes fontos alkotásának megtekintése után ezen művét tartom legérdemesebbnek. Tudom, hogy ezután egyetlen valamire való horrorösszejövetelen sem leszek majd biztonságban, nyom nélkül történő eltűnésem esélye jelentős. Lehetséges, hogy ez az utolsó ajánló, amit írok.
A város egy lefejezős sorozatgyilkos árnyékában retteg, amikor David Parsons újságíró felvesz az autójába egy zavart tinédzserlányt, aki mintha egy hídról készült volna leugrani. A kishölgy Aura Petrescu, román bevándorló szülők gyermeke, aki éppen a Faraday intézetből szökött, ahol anorexiás betegségéből próbálták kigyógyítani. A leánykát az ifjúságvédelmisek viszik haza, ahol megismerkedhetünk a szélhámos szülőkkel, akik okkultista szeánszok rendezésével fejik a gazdagokat. No, mindjárt bele is csöppenünk egy ilyen színjátékba, amikor is anyuci megjósolja sajárt lefejezés által bekövetkező halálát. A dolog percek múltán be is következik a kertben, ám a gyilkos ráadásként az apa fejét is begyűjti. Aura nem tudja azonosítani az elkövetőt, mivel az a saját arca elé tartja a levágott fejeket, a lány pedig sokkot kap. A helyszínre érkező zsaruk elől elszökik, legfőképp azért, mert Dr. Judd szeretné őt visszavinni a Faraday intézetbe. Aura egyedül Davidben reménykedhet, aki, amint megtudja, hogy védence a hátborzongató kettős gyilkosság túlélője, rögvest megszimatolja a címlapsztorit. Ketten együttes erővel kezdenek el kutatni a gyilkos után.
A Trauma valóságos mestermű az Operához, a Tenebréhez, vagy a Suspiriához képest. Bizonyára nem véletlen, hogy ezen alapműveknek mondott szutykok mellett erre a filmre esett a Fangória kiadó választása is.
