2005. december 22. 10:14 - Flóra

Frank Galvin ügyvédnek az elmúlt négy évben három ügye volt összesen, és mindet el is vesztette. Túl sok időt tölt a sarki bárban, túl sokat iszik, és megalázó trükkökkel próbál új klienseket szerezni (a film brilliáns nyitó jeleneteiben). A pályáját egy vesztegetési gyanú törte meg, azóta nem tud magához térni; most azonban elvállal egy orvosi műhiba pert, amelyben önmaga számára is váratlanul elkezd valamit valóban képviselni. A film Galvin döntő erőfeszítéséről szól, amellyel megpróbál visszatérni egy régebbi, küzdő és igazságot képviselő önmagához, Ezért a film nem thriller (tökmindegy lesz, hogy a vállalt perben milyen fordulatok zajlanak, és mi lesz a végén az ítélet). Ugyanakkor jó érzékkel elkerülik, hogy túl sok szó essen az erkölcsi értékekről. Én borzongva figyeltem, hogy Galvin hogyan próbál meg rendesen dolgozni és győzni, hogyan válik az ügye személyessé (ironikus módon jobban érdekli őt a per, mint a megbízóját). Nem vagyok méltó rá, hogy Newman alakítását kommentáljam, visszafogott eszközeiben annyira erősen üt. Különösen nagyszerű benne egyébként, ahogy Galvin kissé visszataszító vonásait is képes megmutatni. Két jelenet tetszett különösen. A film közepe táján, amikor a bíró irodájában a bíró megpróbálja őt letaposni, Galvin felveszi vele a harcot és olyanokat üvölt vissza (és olyan mozdulatokkal és gesztusokkal), hogy teljesen a bíró fölé magasodik - érezzük, hogy ez volt a régi Galvin, aki most visszatért. A másik jelenet, amikor a munkatársa azt mondja neki, hogy ez a per ugyan el fog veszni, de lesz majd másik, amit még megnyerhet. Galvin előrehajol, nehezen lélegzik, és azt mondja: nincs másik. Ez a per van.