Feliratozás:
angol (english), lengyel, görög, magyar, izlandi, török, horvát, szlovén
Képarány:
1.85:1
Extra:
nincs
Manhattan-i pillanatképekkel fekete-fehérben indul a film, Woody Allen szívszerelméről, a városról, amit a legszívesebben sosem hagyna el, mert nem akar, és mert nem is tud. Pillanatképeket mutat ismert vagy kevésbé ismert helyekről, helyszínekről: egy pad a Central-parkban a zuhogó esőben, egy csókolózó pár, taxi fordul a sarkon, virágárus gesztikulál…
Az aláfestő zene: Gershwin.
A következő jelenet már egy étteremben játszódik. A négyfős asztaltársaság tagjai: Isaac (Woody Allen) humorista -a tévének ír és liliomtipró kapcsolatban van a mellette helyet foglaló 17 éves Tracy-vel (Mariel Hemingway)-, valamint a barát-házaspár, Yale, a könyvkiadó és Rose, a feleség.
Mivel a hangulat már jócskán túl van a tetőfokán, távozásban egyeznek meg. Mialatt a hölgyek a mosdóban frissítik fel magukat, Yale bevallja, házasságtörő kapcsolatot folytat egy csodaszép, csoda okos nővel, de biztosítja barátját, hogy azért furdallja a lelkiismeret is bőven.
Isaac nem tud tanácsot adni, hisz túl van két váláson, és saját szavaival élve: "A nőkhöz való viszonyomért kijárna nekem egy Strindberg-díj!"
Néhány nap múlva Isaac és Tracy egy kiállításon összefut Yale-lel és új üdvöskéjével. Mary (Diane Keaton) első látásra kicsit hideg, de aktív feminista látszatát kelti, aki folyton idegen szavakat használ és olyan nevekkel dobálózik, akiről persze már hallott az ember, de a munkásságukról egy szót sem tudna mondani. Csúnyán sznob, na!
Isaac és Mary az első pillanattól fogva utálják egymást, mindenről tökéletesen ellenkezik a véleményük. Egy múzeumavatás alkalmával újra összehozza őket a sors, és az ellentétek ellenére vonzódni kezdenek egymás iránt…
Manhattan. Gershwin. Analízis.
n.
