Ha Jim Jarmusch filmet rendez (meg persze ír), akkor az lecsúszott, önként vagy a sors akaratából a társadalom perifériájára szorult emberről fog szólni. Az örökké a kívülállásról mesélő direktor stílusa alapjaiban támaszkodik a western szereplősablonjaira, eszközeire, éppen ezért meglepő, hogy eddig csak egyszer, a Halott emberrel kísértette meg ezt a zsánert. Persze amit ebben kapunk az messze nem western, a párbeszédek és a szituációk „jarmuschi” köpenyben pompáznak, és gyakorta éppen a vadnyugati filmeket parodizálják. Főhősünk, William Blake (Johnny Depp) eleinte még a társadalom buzgó tagjaként képzeli el életét, és egy könyvelői munka reményében vonatozik az Államok egy kietlen végébe, ám mire nagy nehezen odaér, a mogorva igazgató, Dickinson (Robert Mitchum) már másnak adta az állást. Kettejük kapcsolata később sem javul, köszönhetően elsősorban annak, hogy Blake önvédelemből-bosszúból megöli az iparmogul egyetlen fiát, amiért a gyászoló apa komoly vérdíjat tűz ki a fejére és az ország három leghíresebb fejvadászát küldi utána. Blake kénytelen menekülőre fogni, amiben segítségére van a nagydarab indián, Senki, aki a „fehérek gyilkosát”, a romlott világot elpusztító prófétát látja benne.
Jarmusch ügyesen kiszűrte, hogy mire van szüksége a western stílusjegyeiből ahhoz, hogy pszichedelikus road-movie-ját megfogalmazza. A műfaj társadalomhoz, a civilizált világhoz való hozzáállását értelemszerűen megtartotta - hiszen ezekkel mindig is egyetértett -, a hagyományosan kiváló zeneválogatással, a fekete-fehér képek hangulatával, az abszurd helyzetekkel és fanyar humorával mégis saját szájízére formálta a történetet. A Halott ember súlyos és jellegzetes szerzői film – igazi kultmozi.
2005. szeptember 23. 13:48 - István Uram
Jarmusch Forever!
Jim fiunk legkülönlegesebb filmje az eddigiek közül! Talán a legművészibb is, sőt nem is talán! Adott egy könyvelő, akit ráadásul még William Blake-nek is hívnak, na nem mintha Blake is könyvelő lett volna, csak érdekes, adott Nobody, az indián , aki félvér, és lökött, lagalább is annak látszik, de kiderül,hogy közel sem annyira az, adott a Western feeling, az egy-két golyós lövöldözés, szerelem egy nőbe, egy enyhén őrült Góré, aki kiakarja nyiratni a mi szeretett Blake-ünket, és közben Blake megtáltosodik, és gyilkol is, nem csak a tűz mellett ücsörög! A Film egyedi, és kiváló, és lenyűgöző, olyan, mint Jarmusch ! Egy mondat még , ez a Jim gyerek tud valamit...
