Míg a Lorenzo olajában talán kétszer, addig az Édesek és mostohák-ban sokkal többször és erőltetettebben lábad könnybe Susan "Louise" Sarandon szeme. Utóbbi film az óvodás attitűdben hiányt nem szenvedő Chris Columbus rendezése, úgy, mint a most megjelent A kétszáz éves ember is.
A tizenéves Columbus amatőr kamerájával kezében járta lakóhelye környéket, lefilmezett mindenfélét, majd ő maga meg is vágta. Aztán teltek az évek és a harci kedv nem apadt. Még tán ma is ott van minden idők 20 legnagyobb jegybevételt produkáló filmje között a Reszkessetek betörők c. rendezése. Aztán nyomott egy Mrs. Doubtfire-t, ez is hatalmas siker lett.
A kétszáz éves ember stábja nem idegen. Aszimov Izsák írása alapján, zene: James "Hajótörött" Horner, kép: Phil "Zorro" Meheux.
Látható Embeth Davidtz, Oliver Platt meg Sam Neill is. Ismerős arcuk nem fogja befolyásolni a nézőszámot. Ők a koktél biztonságos összetevői, habitusuk nem sodorhatja veszélybe a forgatás kimenetelét.
Az elegy főeleme Robin Williams, aki dolgozott már a rendezővel. Ők valószínűleg nem
kakaskodnak majd, nem vesznek össze munka közben. A kétszáz éves c. project személyi síkja nyugodt vízrebocsájtást ígér a befektetőknek.
Megengedi-e ez a drága gépezet, hogy ne csak az alkotókkal azonosulhassunk, mint a nagy
stúdiófilmek zöménél, hanem a szereplőkkel is? Vajon milyen filmi minőséget szül majd ez az igyekezet?
Történetünk hőse egy robot (Williams), aki az Andrew nevet kapja derék gazdáitól.
Intelligens jószág, ha kell, bedugja magát a konnektorba és világítva töltődik, mint egy rossz mobiltelefon. Idővel emberi tulajdonságokat mutat, dolgozni kezd, gazdiék házának pincéjében önálló műhelye lesz. Saját pénze is van már, gúnyát ölt, végül egy bohém tudósnak köszönhetően emberi fizimiskához jut.
A karakterek egyszerűek, árnyalatok nélkül, ami még nem lenne baj. Az utópisztikus épületek a háttérben kissé erőszakoltak. A tárgyi világ jóval átgondoltabbnak látszik.
Az irodalmi alap nyilván megérdemelne egy felnőttebb, kevésbé kisiskolás közeledést.
Örömteli lenne néhány igazán filmes helyzet, egy-két érzelmekkel jól telített pillanat, mert e film nem eredendően elvetélt.
Biztosan örülnék, ha tetszene a Kétszáz éves ember c. film nem létező tízéves fiamnak.
Ha huszonéves, szintén nem létező bátyja ugyanúgy lelné benne örömét, már aggódnom kellene. Hol hibáztam?
