Cuki egy teljesen normális öreglány. Ő még abból a generációból származik, ahol a házasságban fogadott örök eskü életfogytiglan szól a rég eltávozott férj emlékének. Cuki egy napon aztán rádöbben, hogy nincs értelme tovább élni, nem kíváncsi már rá senki, így hát úgy dönt, saját kezűleg vet véget életének. Megmarkol egy kézhezálló pisztolyt özvegyi hagyatékából, és - hogy utolsó akciójával se ébresszen fel senkit - egy párnát tesz a fegyver elé, mielőtt jól fejbelőné magát.
Unokahúga, Camille - a falu önjelölt kultúrfelelőse (Glenn Close) - fedezi fel Cukit vérbefagyva. A magára valamit adó keresztény családban azonban öngyilkosságnak még az árnyéka sem merülhet fel. Így Camille úgy határoz, hogy mint vélt egyetlen örökös és rangidős, átveszi az események irányítását. A szégyent elkerülendő, Cuki csak merénylet áldozata lehetett, és a nyomok ilyetén alakításához Corával, szellemileg kissé megtorpant hugával együtt (Julianne Moore) nagy ütemben látnak hozzá.
A kalamajka ezzel kezdődik. A Fargo léptékű faluban a merénylőt megtalálni még a kissé tohonya rendőrörsnek sem lesz nehéz. A gyilkos pedig, ha volt ilyen, ha nem - megkerül, és elnyeri végső büntetését.
Robert Altman annak ellenére, hogy 75 éves volt idén, úgy játszadozik ezzel a kedves szituációval, mint egy elsőfilmes főiskolás. Meglepő, hogy mennyi apró jellemrajzot tud észrevétlenül becsempészni ebbe a kis kamaradarabba. Száztíz perc alatt gyakorlatilag megismerjük a falu minden lakosát, és azok gyengeségeit. Glenn Close ficánkol a fontoskodó klimaxos perszóna szerepében, Julianne Moore visszafogott, de tökéletes hibbant tyúk. Charles S. Dutton szimpi mint Cuki néger szolgája, aki a 6 órás hírekig nem iszik, de aztán, mint a szivacs. Liv Tyler vonzóan hozza a de-szeretnék-bonnie-és-clyde-lenni életérzést, és annak ellenére, hogy gyermekkori szerelme (Chris O'Donnell) belerondított a képbe - mivel beállt fakabátnak -, ez nem akadályozza meg őket abban, hogy ahol csak találkoznak, minden előzmény nélkül féktelen nagy szeretkezésbe ne kezdjenek.
A M.A.S.H., a Nashville vagy az utóbbi idők remekművei után (A játékos, Rövidre vágva) most nem alkotott a mester ilyen horderejű filmet. De gyanítom, nem is ez volt a szándéka. El akart egy kicsit játszadozni a vidéki atmoszférával. Talán a Coen testvérek kalandozása (Fargo) adott kedvet hozzá, de lehet, hogy saját emlékekből merített. A Cuki hagyatéka tobzódik a kedves, emberi, esendő, megmosolyogtató pillanatokban. Mindenki életből van faragva, senki sem tökéletes. A terminátorok, a rambók meg a batmanek pedig messze elkerülték a falut. Cuki néni pipája pedig füstölög a világba.
