Szezonja van a (művészi sic!) szexnek, akár a könyvkiadást (Catherine M. szexuális élete, Zsidó írók a szexről stb.), akár a filmforgalmazást (Megváltó szex, Intimitás) tekintjük. Julio Medem (Földön egy angyal, Az Északi-sarkkör szerelmesei) is erről az oldalról közelít egy - elmúlt - kapcsolat bemutatásához.
Lucia, aki pincérnő Madridban, volt szerelme nélkül már nem találja helyét. Elutazik arra a földközi-tengeri szigetre, ahova közös emlékek fűzik az író férfival. Habár a környék ételspecialitását csak két személyre tálalják, a múlt felevenítése épp egyedül ideális. Testi élményekkel és vad vágyakkal fűszerezett "film" pereg Lucia lelki szemei előtt...
Nem tudom, más hogy van evvel (Való Világ bizonyítja, kevesen maradtunk), én csak indokolt esetben szeretek kukkolni. Az Utolsó tangó Párizsban című felkavaró alkotásban Brando zseniális alakítása szolgáltatta a miértet. A jelen művet azonban céltalannak és giccsbe fúlónak érzem - művészi helyett művészieskedőnek. Azt pedig, hogy ezt a celluloidot az ART-hálózat forgalmazza (bizonyára sikerrel), annak tulajdonítom, hogy ebben az esetben az értelmiséginek kell szégyenkeznie - hisz más ő, mégsem különb a többinél. Nincs evvel semmi baj, én csak a minőséget hiányolom.
Barátaim, már csak pár nap az új Almodovar-film bemutatójáig! Addig tartsatok ki...
Pancsikó
2004. december 1. 13:07 - Seres Sándor
Kedves film a Szerelemről. A természet iránti szerelemről és arról a bizonyosról, amit a másik nem arra hivatott képviselője iránt érzünk. Medem szépen mutat szeretkezést, tájat, embereket, élénk alakokat heves érzésekkel, s mindezt élő, lüktető színekkel. Sajnos a magyar címben is előre került a szex, az eredeti spanyol (és a francia) így hangzik: Lucía és a szex... ami természetesen arra utal, hogyan sikerül integrálnia egy fiatal lánynak a misztikus problémahalmaznak tűnő szexualitást az életébe egy hatalmas, eredeti élmény nyomán.
A divatos körkörös narratíva (Pulp Fiction, Mulholland Drive) segítségével nyitja fel az értő néző szemét: a művészetben ismételheti magát az élet, de a valóságban akkor kell felszállni a vonatra, amikor az állomáson áll...
