1998 őszén egy Latin vér c. olasz film landolt a tékában, ami érkezési sebességével egyenes arányban lopta be magát a szívünkbe, aztán a tiedbe, Drága Kölcsönző, mert a mai napig ott van a helye az ajánlólistán, és rossz szót még nem hallottunk róla.
Humor, románc, road movie. Minden, ami kell.
Ráadásul ízlésesen tálalva.
Sajna, mindez nem mondható el a Viola csókjáról.
A forgalmazó Best Hollywood, néhány telitalálatot leszámítva, rendszeresen úgy nyúl mellé a filmjeinek, mint mi gyerekkorunkban a Vidámpark horgászos játékában, ahol csak a páros számú halakkal lehetett nyerni, de a legjobb esetben is csak valami lepukkant, szakadt, műanyag cuccot, amit előzőleg az Ecserin szerzett be a tulaj.
Filmjei szinkronjával is ugyanilyen igényességgel bánik a fent említett cég, és ez a két komponens így együtt egy sor nézhetetlen, bosszantó és dögunalmas mozit eredményez...
A Viola sztorijának eleje:
Viola, a fiatal, csinos és cserfes leányzó, életében először bűncselekményt visz véghez.
Régi érméket lop el, és menekülés közben kénytelen egy lakóbusz három fiú utasával együtt utazni.
A fiúk azonban rájönnek a turpisságra, és nyomozni kezdenek...
Spongyát rá!
