Nem volt könnyű dolga Stephen Daldry rendezőnek, amikor Az órák c. Michael Cunningham könyv megfilmesítésére vállalkozott. A cselekmény kevés, a téma nehéz, a karakterek bonyolultak és titkolódzóak. Mégis Az Órákban egy olyan filmre lelhetünk, amely már régóta váratott magára a hollywoodi, illetve angolszász filmvilágban.
Három nő egy napját, "az órákat" követhetjük végig. Virginia Woolf (Nicole Kidman) angol írónő, az 1920-as években épp "a gyógyulás" végső fázisában kezd hozzá Mrs. Dalloway c. könyvéhez. Laura Brown (Julianne Moore), californiai főállású anya és feleség 1949-ben olvassa e könyvet. 2001-ben New Yorkban, a barátai által Mrs. Dallowaynek becézett Clarissa (Meryl Streep) partit készül adni halálos beteg barátja tiszteletére. A cselekmény plasztikusan ebből áll, hiszen ami innentől történik az a három nőben zajlik, a külvilág (és annak történései) számukra csak egy a mindennapi kellemetlen teendők közül.
Ez az az eset, amikor talán a film jobban sikerült, mint a könyv. Ebben hatalmas része van a forgatókönyv szerzőjének (a híres angol írónak, aki egyébként már írt színpadi darabot Nicole Kidman főszereplésével), David Hare-nek, aki remekül megtalálta a hangsúlyokat, és lendületessé tette a dialógusokat. A film mégis a három női főszereplő miatt kiemelkedő. Nicole Kidman szokatlan visszafogottsága, ám hihetetlen intenzitása, Julianne Moore hétköznapi rendkívülisége, Meryl Streep okos tanácstalansága és kétségbeesése életszagúvá, és mindannyiunknak ismerőssé teszi az órákat.
Most már csak abban kell reménykednünk, hogy valamelyik magyar könyvkiadó a Mrs. Dalloway-t is kiadja végre.
2004. július 22. 12:42 - Szőke Dávid
Az órák című film három nő egyetlen napját meséli el nemmindennapi módon.
1. Virginia Woolf, a világirodalom egyik legkiválóbb írónője ( s többek közt olyan remekművek szerzője, mint az Orlando vagy a Felvonások között, a Hullámokról már nem is beszélve), elmebetegsége és öngyilkossági hajlamai miatt vidéken időzvén éppen a Mrs Dalloway című regénye ( s tévednek, akik azt hiszik, ez volt az első könyve - olvassák csak el a Kiutazást) történetén agyal. Húga látogatásakor döbben rá, hogy a vidék nyújtotta fenyegető csendnél a halál is jobb.
2. Laura Brown, egy egyszerrű háziasszony Woolf könyvét olvasgatva átértékeli egész addigi életét. Koraérett kisfia pedig anyja későbbi döntésének ártatlan és végül szenvedő alanyává válik.
3. Clarissa Vaughan (Mrs Dalloway) partit készül adni barátjának, s múltbéli szeretőjének, az AIDS-ben haldokló Richardnak. S bár külsőre úgy tűnik, jól érzi magát a bőrében, belül teljesen reménytelennek és kilátástalannak érzi az egész életét.
Stephen Daldry, a Billy Elliott rendezője igazán pompás ajándékkal lepte meg a filmtörténelmet azzal hogy egy ilyen - látványvilágában és mondanivalójában páratlan, s minden korábbi alkotást felülmúló - filmet hozott létre.
Természetesen a dicséret nem csupán őt érinti: David Hare forgatókönyvíró Michael Cunningham megfilmesíthetetlennek bélyegzett, díjnyertes regényét fantasztikusan felépített, túláradó és feledhetetlen szavakból álló filmmé varázsolta.
Seamus McGarvey gyönyörű, és a három nő lelkivilágához illő képekkel egyenesen lehangol bennünket.
Philip Glass zenéje pedig olyan, mint az ide-oda kattogó falióra.
S végül - de nem utolsó sorban - hadd beszéljünk a három színésznő lehengerlő játékáról:
Nicole Kidman parókájával és műorrával felismerhetetlen, de játéka ennél jóval több: akit a vásznon látunk, az nem ő, hanem maga Virginia Woolf;
Julianne Moore csodálatos, szavak nélkül is képes érzékeltetni velünk Laura bezártságérzetét és szbadság utáni vágyakozását;
Meryl Streep fájdalma a szívünkben lüktet; ez a színésznő minden egyes filmjével egyre jobban bizonyítja, hogy ő a filmtörténelem egyik legkiválóbb művésze, minden játéka - Ingrid Bergmanéhoz hasonlóan - megindító.
Az Oscar-gálán Az órák méltatlanul csak Kidman díjával távozott - a legjobb film elismerését a nálánál jóval haloványabb Chicago kapta.
Ám, ha azt vesszük, hogy rég A muzsika hangja győzedelmeskedett a Doctor Zsivago, az Elfújta a szél az Óz, a csodák csodája felett, megnyugodhatunk: Az órákat az utókor sem fogja könnyen elfeledni.
