Az ötvennegyedik születésnapját ünneplő író-rendezőnő, Nancy Meyers (Mi kell a nőnek?) filmje nem csak azokhoz az ötvenes éveiket taposó nőkhöz szól, akik kevésbé derűsen élik meg éveik számának gyarapodását, hanem azokhoz a húszévesekhez is, akik még nem tudják: korunkat nem a szemránckrém, hanem a szerelem képes csak igazán feledtetni.
Harry Sanborn (Jack Nicholson) a hatvanon túl is gyógyíthatatlan nőcsábász, és még soha életében nem volt harmincnál idősebb barátnője. Gazdag hanglemezkiadó-tulajdonosként esze ágában sincs letáborozni egyetlen nő mellett sem, inkább két kanállal habzsolja az életet. Ezúttal éppen újdonsült barátnőjével (Amanda Peet) készül eltölteni egy forró hétvégét a lány anyjának házában, amikor betoppan a mama, no meg a természet is tudat magáról: egy hirtelen szívinfarktus ledönti a lábáról a csábítót. Harry az orvos utasítására kénytelen kényszerpihenőt tartani, jobb híján abban a házban, ahol esküdt ellensége, a lány középkorú anyja, Erica az úr. Erica (Diane Keaton) sikeres drámaíró, ötvennégy évesen is megleli a boldogságát írógépe társaságában, cseppet sem hiányzik neki egy férfi, főleg nem ez az élvhajhász, beképzelt örökifjú. Viharosan induló kapcsolatuk azonban lassacskán átalakul, amikor feltűnik a vetélytárs, a fiatal orvos, Julian (Keanu Reeves) személyében.
A kliséktől és néhány kínosan érzelgős jelenettől eltekintve szórakoztató darab a Minden végzet nehéz, mert Diane Keaton és Jack Nicholson kettőse mindenért kárpótol. Hogy a nemek harcából győztesen ezúttal az ötvenes nők kerülnek ki, csak hab a tortán.
