Ezt a csodálatos Doctorow regényt megjelenése óta szerették volna megkaparintatni a mozivilágban. Végül is a legkitartóbbnak a szakma minden hájjal megkent nagy öregje, Dino De Laurentis bizonyult, aki csekély egy millió leperkálása után büszkén vitte tova a megfilmesítési jogot. A pjoect rendezőjeként először Robert Altman került szóba - a könyvet és a direktort ismerve szerintem telitalálat lett volna, pl. több szálon futó történet cseles keresztutakkal..., stb. -, de később Milos Forman vette át a stafétabotot.
Ezzel különös párhuzam került előtérbe, a kelet-európai származású Forman, aki bevándorló az USA-ban, rendezi azt a filmet, melynek fő témája az emberi jog, a szabadság, a büszkeség, vagyis hogy miként harcolhat(na) valaki az elnyomás ellen, jelen esetben a századelő újvilágában...
A fonák helyzet az álomváros által megkívánt végeredményét mutatja, egy óriás költségvetésű, epikus drámát, remek színészekkel - kezdők (Elizabeth McGovren, Brad Dourif) és öregek (James Cagney, Norman Malier!) egyaránt - korhű, gyönyörű látványvilággal, csodálatos fényképezéssel és zenével.
Forman ideológiai szempontból megfelelt Hollywood várakozásának (bár a film gazdaságilag buktának bizonyult). A kérdés már csak az, egy celluloidrajongónak valóban ez a kielégítő végeredmény?
Elég az hozzá, hogy Magyarországon régóta legendaként emlegetjük a Ragtime-ot, ugyanis a hazai bemutató idején (jóval a rendszerváltás előtt) még más nézőpontból láttuk ezt a világot...
Miután végre "home" formátumban is megnézhető a film, mindenki maga döntheti el a választ.
Ami vitathatatlan, az egy hallatlanul "modern" kor pontos képe, melynek száguldozó autómobiljai, telefonvonalai szöges ellentétben állnak konzervatív gondolkodásával, előítéleteivel, fajüldözésével. S bár a Ragtime időszaka (1906-1914) már a múlté, témája sajnos ma éppúgy érvényes, akár Amerikában, akár másutt...
