„Senki életét nem foglalhatjuk össze egyetlen történetben. Nem tudjuk fölmérni az évek súlyát, fölsorolni minden eseményt és személyt, mely az életutat kirajzolta. Egyet tehetünk: szelleméhez híven fölidézhetjük emlékét, és megpróbálunk eljutni az ember lényegéhez.” – E szavakkal kezdődik Richard Attenborough 1982-es klasszikusa a XX. század egyik legnagyszerűbb alakjáról, Mahatma Gandhiról. Ám a film készítőinek nincs okuk a fenti szerénykedő szavakra. Ők ugyanis nem csupán felidézték a „nagy lélek” életét, de a rendelkezésre álló több mint három órában a lehető legrészletesebben be is mutatják azt. Egy páratlan jellemmel ismerkedhetünk meg, kezdve onnan, hogy dél-afrikai tartózkodása alatt először szembesül az ottani rasszizmussal, az Indiában uralkodó angolokkal szembeni fellépésen, és magukkal az indiaiakkal folytatott küzdelmén keresztül, egészen az ellene elkövetett gyilkos merényletig.
Attenborough mindig is az életrajzi filmek nagy szakértője volt: bemutatta a dél-afrikai polgárjogi harcos Steve Bikot, a valaha élt egyik legnagyobb zsenit, Charlie Chaplint, az oxfordi irodalomtanár és író C. S. Lewist, a fiatal katona Ernest Hemingwayt, és az állattörténeteket író Szürke Baglyot – mindegyikükben közös az emberi nagyságuk és kérlelhetetlen magabiztosságuk. Ebben, a nyolc Oscar-díjjal is kitüntetett alkotásában azt a személyt mutatja be, aki soha, semmilyen körülmények között nem adta fel az alázatba és az erőszakmentességbe vetett hitét.
Több mint két évtized után jelenik meg a valaha készített egyik legszebb film, akkor, amikor sajnos ismét fájóan aktuálissá vált az elnyomókkal szemben való fellépés, ugyanakkor a kultúrák közötti higgadt párbeszéd és az élet tiszteletének fontossága. Gandhi szavai azonban vigasztalhatnak minket: „Ha néha elcsüggedek, arra gondolok, hogy a történelem hosszú során végül mindig az igazság és a szeretet győzött. Léteztek ugyan zsarnokok és gyilkosok, akiknek hatalma jó ideig megdönthetetlennek látszott, de végül ezek mindig elbuktak. Ezt ne felejtsétek: mindig!”
