Adva volt egy rettenetesen egyszerű, mindennapos és legtöbbünk által átélt (vagy előreláthatólag a jövőben megtörténő) szituáció: bemutatkozás szívünk választottjának szüleinél. Hogy a dolgon kicsit csavarjunk, hősünk legyen kissé szánni-, de ugyanakkor szeretnivalóan lúzer, a leendő após pedig egy kiállhatatlan, otromba fráter, akihez képest A szomszéd nőjének Walter Matthauja maga az ötórai tea után berendelt házibarát. Ehhez vettek két nagyszerű komikust és egy rendezőt, aki az Austin Powers-filmek blődlijéhez és harsányságához képest meglepően remek ritmusérzékkel vezényelte le a művet. A 2000-es Apádra ütök (melyet egyébként 1992-ben az írók saját főszereplésükkel egyszer már leforgattak) óriási siker lett szerte a világon, csak Amerikában gyártási költségeinek háromszorosát kereste meg, így hát mindennél természetesebb volt a folytatás.
Ha már mindenkit ismerünk a menyasszony, illetve most már a feleség családjából, itt az idő, hogy a boldog férj is bemutassa, milyenek is azok a szülők, akik gyermeküket Shaq Beckurnak nevezik el. Újabb konfrontáció várható tehát, a korábbról már megismert elemekhez pedig nem csupán Dustin Hoffman és a South Park lakóinak kedvence, a vásznon utoljára nyolc éve látott Barbra Streisand csatlakozik, hanem egy lakóbusz, a Beckur-család kutyája, egy ifjú unokaöcs, valamint egy felcsatolható műmell. Záporoznak a poénok, a színészek kitesznek magukért, és a nagy forgatagban talán fel sem tűnik (bár talán nem is kell), hogy a dramaturgia másodpercről másodpercre követi az első rész fordulatait: kisebb nézeteltérések után nagyobbak, kínos félreértések, balul sikerülő sportmeccs, sötét titoknak tűnő elem valaki múltjában, és a végzetes összeveszés, ami már-már teljes szakításhoz vezetne, aztán persze mindenki megbocsát mindenkinek.
A fenti kis szépséghiba ellenére a Vejedre ütök remek szórakozás, ami az Egyesült Államokban bemutatása óta, vagyis majdnem két hónapja folyamatosan ott szerepel a legjobban teljesítő tíz film között, és már majdnem 300 millió dollárt ütöttek össze szereplői.
Várjuk a többi családtagot!
