A balszerencse áradása című mozi alapjául egy fiatal amerikai író, Daniel Handler számtalan kötetből álló ifjúsági regénye szolgál, melyeknek narrátora nem más, mint Lemony Snicket. A filmváltozat - melyben Lemony-t Jude Law testesíti meg - az első három részre épül.
A történet három testvér körül bonyolódik, kik egy tűzvész során elveszítik szüleiket. A tizenéves Violet és Klaus, illetve egy-két éves húguk, Sunny gyámjául a gonosz Olaf (Jim Carrey) grófot jelölik ki, kinek mesterkedésein - mely a gyerekekkel járó hatalmas örökségre irányul - csakhamar átlátnak. A testvérek ezután különböző rokonokhoz kerülnek, ám a gróf mindig a nyomukban marad, hogy életükre törve hozzájusson a vagyonhoz.
A cselekmény egésze leírható ezzel a pár sorral, ami önmagában nem lenne baj, ha ezt a filmvásznon nem majd két órán keresztül taglalná a rendező. Jim Carrey magabiztosan hozza grimasz királyt, Meryl Streepet pedig öröm bohóckodni látni. A Jude Law-rajongóknak be kell érniük a színész sziluettjével, ám Dustin Hoffman két perces, Rod Stuart-frizurás jelenléte talán kárpótolhat.
Furcsa belegondolni, hogy készült egy olyan gyerekfilm, melynek forgatókönyvírója inkább sci-fi filmekre specializálódott, rendezője pedig az a Brad Silberling, kinek az élet-halál kérdés szinte állandó témája; gondoljunk csak az Angyalok városára vagy a Holdfényévre. (Ez utóbbi erősen önéletrajzi ihletésű, története saját társának elvesztésén alapul.) És bár a Casper is Silberling rendezése, A balszerencse áradása a baljós hangulata és sötét tónusa miatt inkább egy Tim Burton-alkotás világát idézi, mintsem egy gyerekfilmét.
