Paul Pawlikowski néven az angol televízió számára dokumentumfilmeket gyártó, azóta már Pawel Pawlikowski néven alkotó rendező második nagyjátékfilmej a Szerelmem nyara, mellyel el is nyerte a brit filmszövetség legjobb angol filmjének járó BAFTA-díját. A Szerelmem nyarát megelőző egészestés alkotásával, Az utolsó menedékkel már bebizonyította a rendező, hogy mind cselekmény- és mind színészvezetésben, valamint hangulat teremtésben egyaránt ottohonosan mozog. A Szerelmem nyarában szinte nem is található üresjárat, a rendező mesterien lavíroz bennünket a megrázó drámák és a könnyed bolondozások mentén.
A történet egy dolgos angliai kisvárosba kalauzol el, ahol a fiatal Mona találkozik az éppen nyári kényszerpihenőjét tartó Tamsinnel. A két lány hamarosan összebarátkozik, szinte menekülnek egymás társaságába; Mona a hirtelen és nagyon megtért, korábban bűnözőként tengődő bátyja, Tamsin pedig egyszerűen csak az unalom elől. Kettejük világa közötti különbség szinte ordít, Mona az egyszerűbb vidéki lány, akinek már szeretője is van egy helyi férj személyében, Tamsin pedig az egzotikus szépségű, gazdag, nagyvárosi fruska, aki vadul keresi a határait, hogy meddig mehet el. Gyerekes csínytevésekkel és rosszalkodásokkal ütik el eleinte az időt, egyre jobban megismerve a másik világát, és csakhamar bimbódzó románcuk közepén találják magukat. A pajkos ismerkedés és kísérletezgetés már-már heves érzelmekké fajul, holtomiglan-holtodiglan esküdözésekkel, ami az első nagy szerelem szinte kötelező velejárója, ahogyan az is, hogy az mindenkinek mást jelent…
A témából, illetve a fiatal lányok természetéből adódó báj végiglengi az egész filmet, valami utánozhatatlan atmoszférát teremtve a mozinak. Ilyen típusú kedves-finom humornak nagyon ritkán lehetünk tanúi a mozikban, ahogy a színészi játékok is egyedülállóak, különösen a két újonc színésznőé.
Kötelező alkotás és nem csak nyáron!
