Megtörni látszik az átok, végre élvezhető magyar közönségfilm került a mozikba sok év várakozás után. Nem kell már azon töprengenünk, vajon velünk, illetve humorunkkal van-e hiba, hangos - persze a délutáni létszámból adódóan sovány - kacagás töltötte be a mozit.
A nevetés tárgya egy Bridgit Jones-szerű harmincas nő, Dóra (Schell Judit) kalandozásai a gyermekvállalás, a férfitársadalom és a színházi kulisszák útvesztőiben. Főszereplőnk ugyanis dramaturg, aki negyven felé hasítva bizony gyermekáldásra vágyik, és hát az örök mondás itt is igazolódni látszik: egy nő két dologért tesz meg mindent, hogy legyen, illetve hogy ne legyen gyereke. Miután a spermabank és a szexhirdetés nem válik be, Dóra a szűkebb környezetéből szemezget, ami kisebb fajta felfordulást eredményez szinte az egész társulat életében. Dóra hamarosan választás elé kényszerül, a bizonytalan és a biztos, a szenvedélyes és a "majd összeszokunk" kapcsolat között, és mindemelett ráadásul még nimfomán barátnője, Zsófi (Dobó Kata) lankadatlan vágyait is kordában kell tartania.
Lehet valami megkapó szépség fővárosunkban, hogy szinte valamennyi rendező, aki Budapesten forgat egy kisebb városnézést is beilleszt - többnyire indokolatlanul - alkotásába, és ezalól a Csak szex és más semmi sem kivétel. De ez legyen a legnagyobb bajunk, ha végre élvezhető magyar közönségfilmet kapunk cserébe, mely persze a szájunkba tömi a reklámokat, itt-ott veszít tempójából, de összességében nagyon-nagyon szórakoztató, és amelyben a színészek - főszereplőktől a mellékszereplőkig - egyszerűen brillíroznak.
