Szinkron:
angol (english), német, spanyol, olasz, francia
Feliratozás:
angol (english), német, lengyel, svéd, spanyol, olasz, görög, holland, francia, finn, portugál, magyar, cseh, dán, héber, izlandi, norvég, török, hindi, arab
Képarány:
1.85:1
Bob Rafelson klasszikusáról nehéz csak néhány mondatban nyilatkozni. Ez az 1970-ben készült film nagyon is aktuális kérdésekkel foglakozik, mesterien mutatva meg a szereplők belső motivációit a környező társadalom problémáinak összefüggésében. Mindezt kellemes és szarkasztikus humorral teszi, úgy, hogy nekünk, nézőknek egy pillanatra sem kell halálosan komolyan, homlokráncolva látnunk ezt a világot. S Rafelson a megfelelő hatást pont ezzel a - látszólag lazán elbeszélő - módszerrel éri el.
Nem feledkezhetünk meg Jack Nicholson zseniális alakításáról sem, az ő személyisége nélkül ez a film nem sikerülhetett volna így, hiszen a neve tulajdonképpen már eggyé vált ezzel a moziélménnyel... (A csirkesalátás jelenet többször idézett klasszikussá vált, elég ha csak Michael Douglasra gondolunk a McDonaldsban az Összeomlásból.)
Bobby (Jack Nicholson) olajfúró kútnál dolgozó "egyszerű" melós. Rendes hétköznapi életet él, munka, egy kis tekézés a srácokkal, stb. Barátnője is megfelelőnek tűnhet, csini kis szöszi, noha egy kissé butuska és sokat beszél (Karen Black).
Bobby kívülállósága azonban nagyon is szembetűnő, akár emberi kapcsolatait, akár a munkájához való viszonyát vizsgáljuk. Hanyag "nemtörődömségének" okaira akkor kezdünk rádöbbenni, amikor apja betegsége miatt hazalátogat a rég nem látott családi fészekbe. Itt kiderül, a szülői ház egy teljesen más világot takar, a család minden tagja gyermekkora óta klasszikus zenével foglalkozik. Az elit értelmiség összes fárasztó problémáját megtalálhatjuk ebben az életvitelben. A zenei tehetséggel rendelkező Bobby sem volt kivétel köztük, de ő más utat akart választani a boldoguláshoz...
