Szinkron:
angol (english), spanyol, olasz, francia
Feliratozás:
angol (english), spanyol, olasz, görög, francia, portugál, magyar, török, hindi, szlovén, arámi
Képarány:
1.85:1
Extra:
nincs
Spike itt még fiatal gyerek, életműdíja még nincsen, logikusnak tűnik, hogy harlemi élete eddigi darabkáiból szemezgessen. Nagyon fiatal, tehát visszanyúl mondjuk a múlt hét eseményeihez, amikor még rapszövegekkel firkálta tele a padot és Janet Jacksonnal játszott a pad alatt. De kérdem én, hol itt a lázadás? És hol van a suli? A mozi egy kicsit melléfogott, érzésem szerint. A feketék problémáit, beilleszkedésük nehézségeit a társadalomba, egymás elleni gettóharcaikat sokan akarták már előadni a nagyérdeműnek, leghatásosabb műfaj erre mégis a hetvenes években készült blaxploitation volt, ahol a jó feka üldözte a gonosz fehéret (vagy fekát) és végül győzött. Spike itt igencsak fiatal. Tehetsége nem kérdéses. De hogy a musicalt alig huszonévesen keverje a társadalmi drámával? Ebből még Poitier sem tudna semmi olyat összekotorni, amit mondjuk Globe-bal díjaznának.
A kis töketlen Fél-Pint (Spike Lee) Amerika utolsó olyan egyetemére jár, ahol rabszolgák gyermekeinek fejét próbálják kulturáltabbra csiszolni. Mondanunk sem kell, hogy nagy címeres lúzer, minden vágya az, hogy tartozzon valahová, mégha az egy rossz hírű galeri is. A dolog úgy áll, hogy két oldalról örlődik, ugyanis rokoni szálak fűzik az iskola két legnagyobb szervezetének fejéhez: Julianhoz (Giancarlo Esposito), aki a Gamma Pí Gammák legnagyobb Testvére (vezetője) és a "Vissza Mindenkivel Afrikába" tömörülés önjelölt prókátorához, Dap-hez (Larry Fishburne), aki hasonlóképp papol a lépcsőn mint több ezer méter mélyen Zionban. A csoportok összeröffenéseit (hiszen diákokról beszélünk) az iskola vezetői reszkető Vaddafaka-Meeen! hangulattal lesik az igazgatói irodából, de az ő kezük is meg van kötve, hisz őket meg államilag cseszegetik. Szóval Fél-Pint ott töketlenkedik, és nem is nagyon érti, mi az, ami történik körülötte. Gyanítom, ezzel sok néző lesz így. Hiszen a szájunkba nehéz belerágni ezt a dolgot, még akkor is, ha ismerjük az összes rossz dolgot, Luther Kingtől egészen 2-Pacig bezárólag. Mindenki mindenkinek farkasa, a klikkek túlságosan vicsorgóvá teszik a folyosók hangulatát, és ebből a fodrászbolond "béjbe"-k éppúgy kiveszik a részüket, mint a bandázó "meeen!"-ek. Innentől a mozi forráspontja langyosodni kezd, és olyan üresen váltakozva játszik a zsánerekkel, meglehetősen rossz kézzel, akár egy bepipált DJ. Pillanat műve csak és Grease-stílusú musical magánszámok lepik el az üresjáratokat, miközben a fő téma ugye az acsarkodás, majd az ezt követő kötelező megbékélés. Spike itt nagyot hibázott. Bár... ki tudja... Most vagy nem vagyunk annyira érzékenyek a laza feketék stílusára, vagy ez egy rossz film. Nyilván ők ezt jobban a magukénak érzik. És a dolgot még a kiafasza Samuel L. Jackson idétlenkedő falatozós jelenete sem olajozza meg. Hogy akkor mi a film műfaja? Afró-pomádé-dráma-komédia, vagy mi. A legegyszerűbb, ha másik oldalról nézzük: feltehetőleg azért jelent meg itthon, mert így kívánnak megágyazni a Belső embernek. Na, az egy jó film!
