Richard Linklater az Élet nyomában (Waking Life) című művel egy teljesen új filmes eszközt alkotott, az úgynevezett "interpolált rotoszkópos" eljárást. Ennek lényege, hogy a videóra vett filmanyagot számítógép segítségével átrajzolják, így egy szokatlanul élethűen animált rajzfilm benyomását keltik. Különös vizuális mellékhatása egyfajta folyékonyság, a körvonalak hullámzó bizonytalansága. Ez kiváló eszközzé tette a Waking Life félálom-világának és a Kamera homályos valóságérzetének ábrázolásához.
Philip K. Dick-nek, több tucat veretes sci-fi regény és novella megálmodójának egyik legszemélyesebb könyve a Kamera által homályosan. Megírását életének azon szakasza ihlette, mikor egy drogos kommuna tagjaként tágította érzékelésének határait, ennek megfelelően a közeli jövőbe helyezett cselekmény is a kábítószert járja körül. Az USA elveszette a drog elleni háborút, a lakosság nagy része drogfogyasztó. A karhatalmak vesztes háborúját titkos személyazonossággal dolgozó beépített ügynökök és hatékony megfigyelési rendszerek segítik. Egyik nyomozójuk, Fred azt a megbízást kapja, hogy figyeljen meg egy Bob Arctor nevű drogost, aki dealer barátnőjével és lökött cimboráival lakik, és vélhetően valami nagy dobásra készül. A bagázs tagjai egytől-egyig erős függői a legnépszerűbb és egyben legveszélyesebb cuccnak, a H-anyagnak, melynek pontos eredete, illetve származási helye a rendőrség számára sem teljesen ismert. Frednek nem kell sok idő hozzá, hogy összerakja a mozaik darabkáit: Arctor valójában az ő titkos alteregója és saját maga megfigyelése az technikai kérdéseken túl komoly pszichológiai kihívásokat is felvet. Különösképp, ha a H-anyag mellékhatásaként a két agyfélteke ellentétes információkkal látja el, s így a valóság érzékelése egyre komolyabb nehézségekbe ütközik.
A film talán minden eddigi Dick-feldolgozásnál hűebben követi az alapjául szolgáló regényt, helyenként, mindössze egy-két lépésnyire térve el a főcsapástól. Keanu Reeves-ről tudjuk, hogy keményvonalas sci-fi rajongó, a Mátrix Neoja után ismét egy zavarodott főhőst kelt életre, azzal a különbséggel, hogy egy Dick regényből nincs ébredés. Az A-kategóriából kicsusszant Winona Ryder és Woody Harrelson viszontlátása szintén öröm, ám a show-t Robert Downey Jr. lopja el. Szédületes tempóban kelti életre a tudálékos és paranoid, állandó beszédkényszeres figurát, remekül tolmácsolva a túláradó humor alól morzsányi adagokban felszivárgó fenyegetést. Linklater ismét nem egy közönségfilmet készített, mindössze az év egyik legemlékezetesebb alkotását, mely elsősorban azokhoz fog utat találni, akik Dick nyomdokait követik a "modern világ vég nélkül sokasodó valóságaiban."
