Patrick Süskind 1985-ös novelláját még Stanley Kubrick is egyenesen megfilmesíthetetlennek minősítette, ráadásul az író másfél évtizeden át elzárkózott attól, hogy eladja a megfilmesítési jogokat. Mindezek egyáltalán nem tántorították el Bernd Eichinger producert, aki kitartóan ostromolta Süskindet, míg 2001-ben végre siker koronázta erőfesztéseit - igaz nagyjából 10 millió Euróba került.
Tom Tykwer ideális választás a rendezői posztra, hisz a Lé meg a Lola és a Gyilkosok is Mennyországba mennek vagy a Harcos és Hercegnő éles
kontrasztja bizonyítja, hogy ugyanolyan ügyességgel kezel egy érzékeny drámát, mint a sikerfilmek paneljeit. Kiválasztása mellett szól még a tény, hogy Süskind honfitársa, ami ha másra nem, arra zálog, hogy nem egy fordításból kellett dolgoznia.
Rátermettségét a film első 15-20 perce rögvest igazolja: a XVIII. századi Párizs zsúfolt, mocskos, bűzös utcái, szennyes falú házai, koszos lakói olyan képorkánban omlanak ránk, melyek láttán hálát adhatunk, hogy az AromaRama és a Smell-O-Vision technológiák még a 60-as évek elején elvéreztek a moziban. Főhősünk életének korai szakaszát a kiváló John Hurt narrálja, aki később is gyakran közvetíti nekünk a szűkszavú Grenouille gondolatait. Érzésem szerint Tykwer az angol Ben Winshaw kiválasztásával igyekezett a főszereplőt könyvbéli párjával ellentétben szimpatikusabbá tenni és ez máris elég ok lehet arra, hogy valaki ne szeresse az adaptációt. Dustin Hoffmann megkapóan alakítja az egykor jobb időket látott, mára ihletét veszett olasz parfümgyártót, akit Jean-Baptiste különleges tehetsége nemcsak saját szakértelmének újraértelmezésére késztet, ám üzletének felvirágoztatását is magával
hozza. Sajnos Alan Rickman figurája nem kínál ilyen lehetőségeket, így eleinte nem is meggyőző Laura apjának szerepében, egyedül lánya halála után válik világossá miért is választotta őt a rendező.
Bár a filmet kritika világszerte jobbára pozitívan fogadta, erős az ellentábor is. A probléma a szokásos: nehezményezik, hogy az írók erősen meghúzták a novellát, ám a kész mű még ezek ellenére is többek szerint túl hosszú. Egyszerűen nem lehet mindenki kedvére tenni. Mindazonáltal a Parfüm távolról sem annyira rossz bestseller-adaptáció, mint amit tavaly Da-Vinci kód néven elénk raktak.
Távolról sem annyira rossz??? EMBER! Az egyik legjobb, amit valaha láttam! Szerintem jobb, mint az eredeti. Fura hogy ezt írom talán, vagy inkább szentségtörés? De IGEN! Nekem valahogy többet adott. Nehezebb filmen ezt a témát megvalósítani, de itt sikerült. Lenyűgöző! A képi világ, a szereplők, a hangulat, minden annyira erőteljes, csak nézed nézed és szívod magadba és onnantól nem szabadulsz. Namindegy. Ízlések és pofonok..
